CHAPTER SIX

       Helló-belló emberkék! Igen, tudom késtem. Ne haragudjatok, de olyan zsúfolt volt az  őszi szünet,

       hogy egyszerűen nem volt időm géphez jutni. De, hogy kárpótoljalak titeket,  megsúgom, hogy már

      csak két nap van a következő részig ;) És lehet, ha jó kedvem van, akkor extra hosszúra írom. 

     Összességében csak ennyit akartam.

     Jó olvasást szőrmókok!

     Tina xx

LIAM PAYNE

***

-          Üdvözlöm – jött be egy nő a terembe.

Végre már, valaki! Itt ülök, ki tudja már mióta, bilincsben, egy kényelmetlen széken. Nagyon komfortos. De azt hiszem, hogy ezt nevezik kihallgatásnak.

A nő leült velem szembe, az asztal másik végén elhelyezett székre, majd hátradőlt.

-          Hallgatom – szólaltam fel egy idő után, mivel ahogy észrevettem, ő nem nagyon akar társalogni.

-          Tudja, most várom, hogy visszaköszönjön – magyarázta, s közben a kezével mutogatott.

Már most elegem van ebből a nőből.

-          Üdv – mondtam nem épp a legkedvesebb hangsúllyal.

-          Nicola Handler vagyok.

-          Gondolom, ön tudja, hogy én ki vagyok, szóval nem kell bemutatkoznom – flegmáztam.

-          Azért örülnék neki – vágott egy savanyú mosolyt.

-          Liam Payne – mondtam, egy keserű vigyort erőltetve, majd az asztalra támaszkodtam.

-          Szóval… Ön azt állítja, hogy nem ölte meg Peter Adamset, igaz? – kérdezte, miközben az eddig kezében tartott papírokat az asztalra rakta.

-          Kiről is vagy szó?

-          Róla – mondta erélyesen, majd elém tolt egy képet. Az a srác volt rajta – holtan -, akit Mag lelőtt. De valami nem stimmelt. Ahogy én emlékszem nem volt összeverve.

-          Igen, azt állítom. Őt nem én öltem meg – toltam vissza a képet.

-          Szóval ezzel azt mondja, hogy vett már részt gyilkosságban? – hajolt előre. Elnevettem magam a feltételezésre. Én és az emberölés. Nem vagyunk egy szinten.

-          Igen, persze, legyilkoltam a fél várost – ironizáltam szem forgatva. A nő rosszallóan megrázta a fejét, majd folytatta:

-          Nem egy bizonyítékunk van maga ellen.

-          Hallgatom. Érdekel, hogy mik alapján gyanúsítanak – mondtam, miközben én is előredőltem. Kék szemeibe néztem, s vártam, hogy sorolja a dolgokat.

-          Először is: látták önt futva menekülni a helyszínről.   Névtelenül bejelentették az esetet. Ön ugye profi bokszoló, és az áldozatot eléggé… Helybenhagyták – ahogy ön is láthatta. És nemsokára a DNS-t is összehasonlítjuk – nyújtott felém egy fülpiszkáló féleséget. Mióta ilyen a rendőrség? Ez felér egy tv-beli FBI-os sorozattal.

-          Ezzel meg mégis mi a francot csináljak? – ráncoltam szemöldököm. Pucoljam ki előtte a fülem, vagy mi?

-          Először is vegye el!

Eleget tettem kérésének, kivettem ujjai közül a fülpiszkálót.

-          És most dugja be a szájába!

-          Mi? – kérdeztem meglepetten. Azt akarja, hogy szopogassak egy vattapamacsot a bot végén?  Normális ez?

-          Tegye be a szájába, és nyomja a szájpadlásához! Ha nem csinálja, én teszem meg – fenyegetett. Megforgattam szemeim, majd megtettem, amit kért.

***

- A vádlottat bűnösnek találom - zengte be a bíró hangja a termet, ami "kis kalapácsának" csattogásával társult. A vér egyből jéggé dermedt bennem.

Börtönbe kerülök. Börtönbe kerülök, olyasvalamiért, amit el sem követtem!