Szünet

Sziasztok!
Sajnos azt kell közölnöm veletek, hogy egy kis darabig szünetet kell, hogy tartsak. Az oka titok (mondjuk van aki tudja), de remélem, hogy hamar túl leszek rajtuk, és újra tudok majd nektek írni. Ne haragudjatok, de másképp nem tudom megoldani.
Amint lehetőségem van az írásra, jelentkezem.

xx

CHAPTER SEVENTEEN

LIAM JAMES PAYNE

Amikor odaértünk a szobában már vártak rám. Várt rám, méghozzá Ő.

- Liam - pattant fel a székről, amint beléptem az ajtón. Nyakamba vetette magát, és szorosan ölelt, meleg könnyeit a vállamon éreztem - Úgy hiányoztál - motyogta szipogva.

Eltoltam magamtól, hogy szemébe nézhessek. Úgy éreztem, hogy el akarom mondani neki a sérelmeim, a szemére akarom hányni, azt, amit nem tett. De nem tettem. Nem tettem, mert össze volt törve, és láttam rajta, hogy szenved.

Visszarántottam magamhoz, és szorosan öleltem.

- Szia, Anyu - köszöntöttem.

Érzelmeim csak úgy tomboltak bennem, nem tudtam, hogy dühös legyek, vagy hatódjak meg, netán törjek össze. Az számított, hogy ott volt.

- Oh, Kincsem - simogatta meg a hátam. Hangja már nem remegett, abbahagyta a sírást.

Az asztalhoz húztam, leültettem a székre, én pedig a másikra ültem, s figyeltem őt.

- Ne haragudj, én ne- ...

- Nem haragszom - vágtam közbe, miközben fejem ráztam.

Hazudtam. Igenis haragudtam rá. Nem is kicsit.

- Jól vagy? - kérdezte némi hallgatás után.

- Fogjuk rá - biccentettem, és lejjebb csúsztam székemen.

Ismét beállt köztünk a kínos csend. Én tudtam volna mit mondani, de nem akartam. Minek? Anne-n meg látszott, hogy egyszerűen csak feszeng, és nem tud miről beszélni.

- Mindenki rólad kérdezősködik.

- Biztos félnek, hogy kiszabadulok innen, és lemészárolom az egész várost - ironizáltam.

- Most miért vagy ilyen Liam? Mindenki tudja, hogy nem te voltál. Senki nem fél tőled - rázta meg fejét, majd hajába túrt.

- Akkor miért nem jön ide valaki, és bizonyítja be, hogy az a buzi néger volt? - próbálta nyugodt maradni, de egyszerűen nem ment, a düh csak úgy fortyogott bennem. Legszívesebben behúztam volna valakinek - James tette! Az a nyomorék buzeráns köcsög! - pattantam fel az asztaltól, és csaptam a műanyagra egyet. A biztonsági őr felém iramodott, de Anne leintette, jelezve, hogy nincs rá szükség. Mély levegőt vettem, majd leültem a székemre.

- Te is nagyon jól tudod, hogy nem tudjuk rábizonyítani - válaszolta nyugodtan.

- Tudom - fújtattam, majd úgy éreztem, hogy legszívesebben elsüllyednék - Nem rég meglátogatott egy pasas - szólaltam fel, némi hallgatás után - Nálad nem járt?

- Milyen pasas?

- Valamilyen Samuel.
- Nem ismerem - rázta meg a fejét.

FÉL ÉVVEL KÉSŐBB

- Ma jönnek hozzád? - kérdezte John, miközben elpöccintette cigijét.

- Igen - bólintottam egy nagyot, és eldobtam magam az ágyon.

- Ty azt mondta, hogy szerzett neked valamit - szólalt meg némi hallgatás után, miközben felmászott az ágyára.

Szemöldököm összeráncoltam, és úgy meredtem ágya alsó részére. Nem tudtam elképzelni, hogy mit találhatott ki megint az az idióta.

- Mégis mit?

- Ne engem kérdezz! Majd holnap megtudod - válaszolt nyersen, majd valószínűleg befordult - ugyanis az ágy csak úgy recsegett alatta, miközben forgolódott.

***

- Mégis miben sántikálsz, Tyler? - kérdeztem rá egyből, amint becsapódtam mellé.

- Neked is 'reggelt, Liam - biccentett, majd beleszívott a cigijébe.

- 'Reggelt - morogtam, majd elvettem a füle mögött tartott szálat, és a gyújtóért nyújtottam a kezem. Ty a markomba nyomta a kis narancssárga gázzal működő szerkezetet, én pedig rágyújtottam - Akkor elmondod, hogy mire készülsz?

- Nem - vágta rá.

A pumpa felment bennem. Sose szerettem, ha titkolóznak előttem. De nem szóltam semmit, csak beleszívtam egyet a cigarettámba. A börtön rászoktatott erre a szarra.

Mikor elértünk szokásos helyünkre ledobtam magam a fűbe, és úgy szívogattam tovább cigarettám. Miközben nézegettem a szállingózó füstöt, azon gondolkodtam, hogy vajon mikor látogat meg újra Samuel. Már kezdte piszkálni a fantáziám, hogy kivel is jöhet majd a bátyám, mert azt mondta, hogy hoz majd valakiket.

- Haver, leég a cigid. Ne pazarolj! - szólt rám Ty, amin csak kuncogtam, és ismét beleszívtam egyet. Igaza van, a nikotinforrás a börtönben értékesebb, mint az arany.

- Komolyan nem mondod el, hogy mit tervezgetsz?

- Ne legyél már olyan, mint egy hisztis picsa Valentin napkor! - mordult rám - Majd megtudod! Várj türelemmel!

- Faszfej - morogtam, és elnyomtam cigarettám.

- Jöhettek! - szólt ki John az épületből, mire Ty felpattant.

- Jössz? - pillantott rám.

- Hova? - ráncoltam szemöldököm, miközben felálltam.

Tyler nem válaszolt, csak elindult a nagy bejárati ajtó felé, én pedig követtem, mint egy kis pincsi kutya.

- Mostanság lesz a szülinapod, igaz? - szólalt meg Ty, miközben a cellák felé indult.

- Igen, most valamikor - bólintottam.

Nem mondott semmit, csak megiramodott a lépcsőn. Értetlenül néztem utána, majd én is elkezdtem felbaktatni a lépcsőfokokon. Cellám felé vette az irányt, majd elhúzta a nyitva hagyott rácsot,és mutatta, hogy menjek be.

A szűk helyet egy vérvörös színű bokszzsák díszítette, a fémkampóba bele volt akasztva egy ugyan olyan színű bokszkesztyű is. Tettem egy lépést a zsák felé, majd megérintettem, hogy tényleg ott van-e.

- Csak, hogy gyakorolhass. Szét kell majd rúgd a seggét annak a Jamesnek a nevünkben is - vont vállat.