CHAPTER NINE

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy késtem a résszel, de teljesen el vagyok havazva. A jövőhéten 4 TZ-t írok, kirándulni megyek stb stb ... Oh, és ráadásúl az ujjam is eltört, szóval eléggé nehezen megy a pötyögés. Bocsi, hogy ilyen rövidke rész lett, de kellenek ilyenek is. A következő rész valószínűleg a jövő hétvégén jön, még nem tudni.
A komiknak örülnék, és a pipálásoknak is :)

Jó olvasást szerelmeim!

Tina xx

LIAM PAYNE

***

A napok csak telnek. Szinte egybefolynak. Néha nem tudom eldönteni, hogy milyen nap van. De hát itt mit számít? Mindig ugyan azt csináljuk. Minden nap ugyan olyan monoton - legalább is számomra.

- Hé, Haver, élsz még? Úgy nézel ki, mint egy zombi - szólított meg Tyler viccesen - Te is beleestél abba a szarságba. Minden újonccal ez van. Az első pár hétben depressziósak lesznek. Na majd Ty Mester feldobja a hangulatod - lökte meg vállam vigyorogva.

Ellöktem magam a faltól, és megindultam az intézmény oldalán lévő nagy ajtó felé, amin kijöttünk az udvarra. Semmi kedvem nem volt a kotyogását hallgatni. Nem vagyok én depressziós!

- Hé, Ember! - állított meg valaki vállamnál fogva. Vettem egy nagy levegőt, majd felé fordultam, és unott tekintetem rászegeztem.

- Igen ... Ember? - szólaltam meg, erős gúnnyal a hangomban. Inkább úgy nézett ki, mint egy gorilla, mint, hogy egy ember.

- Ne engem lökdöss, oké? Tudod te, hogy én ki vagyok? - jött hozzám közelebb. 

Ja, hogy azért van kiakadva, mert egy icipicit nekimentem? Nahát igen, elvégre fekete.

- Nem, nem tudom, hogy ki vagy - feleltem nyugodtan, mire arcára kiült a döbbenet.

- Na ide figyelj, Porbafingó! - ragadta meg ruhám gallérját, és a falnak nyomott - Velem ne packázz, vagy meggyűlik a bajod! Világos?

- Ja. Mint a nap - dünnyögtem, majd eltaszítottam magamtól. Folytattam utam, az épület felé.

- Srácok, mostantól ő lesz az új köcsög - mondta ugyan az a hang, ami pár másodperccel ezelőtt még az arcomba köpködött.

Remek. Örülök. Kihívás elfogadva.

- Levennéd rólam a mocskos kezeid? - szűrtem a fogaim közül.

- Hogy mondtad, taknyos? - csodálkozott.

Nem értem én ezt. Baj van a hallásukkal, vagy mi, hogy mindig visszakérdeznek?

- Süket vagy? Vedd le rólam a lapátkezeid! Dolgom van! - mondtam kissé hangosabban.

Láttam valamit meggyulladni a szemében. Egy másodpercre bevillant egy emlék. Először két évvel ezelőtt láttam ennyire dühösnek valakit.

- Te büdös kurva! Takarodj! - ordította a fiú, és olyan erővel vágta arcon a lányt, hogy az a földre esett.

Próbáltam kiszabadulni barátaim fogásából, hogy meg tudjam védeni, de nem engedtek.

- Eresszetek! Megöli! - ordítottam.

A magas srác egy nagyot rúgott a lányba, majd még egyet és még egyet. Nem hallottam mást, csak Amy sikolyait, és zokogását.

- Engedjetek oda! - tomboltam tovább - Miattam van ott!

- Fogd már be, Liam! Fegyvere van. Ha meglát, lelő. 

- Én kéne meghalljak, nem ő! - mondtam, már hisztérikusan, a zokogás szélén állva.

Tartsd magad, Liam! Férfi vagy.

- Nem tenne kivételt. Megcsalta. Méghozzá veled. Ez a csávó brutális, mindketten ott pusztultok!

Pislogtam egyet, így megláthattam a felém közeledő öklöt, ami elől sikeresen el is hajoltam.

- A picsába is! - szitkozódott, miközben visszakapta kezét, és megszorította fájó ujjait. Hát, nem kis erővel vert a falba - Takarodj a francba! - morogta, és ott hagyott. Sóhajtottam egy nagyot, és elindultam befelé. Végre, nyugalom.

CHAPTER EIGHT

KÉREK MINDENKIT, HOGY OLVASSA EL A BEVEZETŐT!

Ha valakinek nincs hozzá türelme, akkor csak a kiemelt részt nézze!

Ahoy! Végre tudok részt rakni! Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem, de hétvégén programom volt, tegnap pedig edzésem, volt és ... Nem is magyarázkodom! (ha érdekel valakit, az megkérdi) 

Szeretnélek figyelmeztetni, titeket, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy trágár szavak is szerepelnek a részben. Ha ez a stílus valakinek nem tetszik, akkor nem kell olvasni!

Ez a rész kivételesen hosszú lett, mivel elég sokat késtem, és lehet, hogy mostantól ilyen hosszúságú bejegyzéseket hozok majd. Még senki sem tudja.

A rész csütörtökön elmarad! De, lehetséges, hogy hétvégén lesz egy rövidke, a(z) 1DDay megünneplésére :)

Jó olvasást!

Tina xx

LIAM PAYNE

***

Miután megtömték tálcámat mindenféle undorító szötymővel, körültekintettem a nagy étkezőben. Úgy éreztem magam, mint a suli első napján.

Kiszúrtam egy üres asztalt, így megindultam felé, amilyen gyorsan csak tudtam, szedtem a lábaim, hogy véletlen se foglalják el. Ledobtam a tálcám a szürke asztalra, majd leültem az alacsony székecskére. Villámmal megbökdöstem a kissé zselés "ételt", majd kissé undorodva szám felé emeltem egy falatot.

- Meg ne edd! - hallottam egy hangot a hátam mögül, majd egy tálca lecsapódott az enyém mellé. Tulajdonosa lehuppant a mellettem lévő székre, majd kezet nyújtott.

- Tyler. A bentieknek csak Ty, vagy Csempész - magyarázta, miközben kezelt velem.

Jól szemügyre vettem. Nem túl meglepően rajta is az a narancssárga rabruha volt mint rajtam, csak ő felsőrészét hagyta lelógni, és inkább egy fehér pólót hordott helyette - ami már tiszta lyuk volt a nyakánál, és a vállánál, na meg jó pár helyen koszos. Vékony sötétbarna arcát fekete haj keretezte, benne már egy lenövőben lévő szőke tincs.

- Liam - mutatkoztam be én is, majd visszagörnyedtem tálcám felé.

- Inkább ezt edd! - nyújtott felém egy szikkadt zsemlét, a saját tálcájáról. Kezembe vettem az ételt, majd gondolkodás nélkül beleharaptam. Csak jobb lehet, mint a sittes kaja.

- Hova tartozol? - szólalt fel Tyler, miközben én a zsemlémen nyammogtam.

- Mi van? - ráncoltam össze szemöldököm.

- Kinek a csapatában vagy? - kérdezte másképp, de én még így se értettem.

- Milyen csapatok? - kérdeztem zavartan.

- Na, barátom, látom nagyon új vagy még itt - mondta, miközben átkarolta a vállam - Látod őket? - mutatott egy nagyobb csoport felé - Ők Lorenzo csapata. Mexikóiak. Nagy részük dílerkedés miatt van itt, a maradék meg emberölésért. Aztán ők - mutatott egy másik csapatra -, ők Brandon csapata. Velük vigyázni kell! Fekák egytől egyig. és azok tudod milyenek. Nekik mész, meghalsz. Ha kiszemelnek maguknak, seggbekúrnak. Főleg egy olyat, mint téged - nézett végig rajtam.

- Hát már bocs, de téged se lehet nehéz seggberakni - vetettem rá szúrós pillantásokat, mire felkuncogott.

- Van még egy csapat - motyogta, miközben az asztalra könyökölt - Marcus a vezérük, ők vegyesek. Van itt minden. Feka, európai, vágott szemű ...

- És te hova tartozol? - kérdeztem, miután lenyeltem zsemlém utolsó darabját.

- Én? Független vagyok. Becsempészem a cuccokat, ezért mindenki békén hagy. Ha engem csesztetnek, akkor nincs ki beszerezzen ezt-azt. Van még egy-két srác, aki szólóban nyomja, de ... Nem megy nekik a legjobban. A segglyukuk már biztos olyan, mint egy tizenöt centis karika.

- Értem - húztam el undorodva a szám. Ne is folytassa, túlságosan vizuális vagyok.

- Jó lenne beállnod Marcusékhoz, vagy akár egy kisebb csapathoz, mert így elég hamar megjárhatod - osztotta az észt, miközben egy kissé égett húst dobott a tálcámra.

- Nem kell én beálljak sehova - morogtam, majd bekaptam egy falat húst. Nem a legjobb, de azért szívesebben eszem ezt, mint azt az undormányt, amit én kaptam.

- Hát te tudod. De nem rám vess, ha megkúrnak! - mondta tele szájjal, majd megvonta a vállát - Miért sitteltek le?

- Emberölés - vágtam rá unottan.

- Wow - nyogte ki döbbenten, majd kissé arrébb csúszott, mire kitört belőlem a nevetés.

- Nyugi, csak rám kenték!

- Úgy már más.

***

- Helló, Nagyfiú - szólalt meg valaki, amikor behúztam a hátam mögött a rácsot. Na várjunk! Akkor nem vagyok egyedül?- Miért nem láttalak eddig? - szegeztem neki a kérdést, miközben ledobtam magam a mocskos, alsó ágyra.

- Az nem a te dolgod, Kölyök - vágott vissza, és lelógatta a lábát - John - nyújtotta felém a kezét. Felültem, és megráztam azt.

- Liam.

Miközben kezet ráztunk, megfigyeltem a kezén ékeskedő különféle tetkókat. Sok virág, egy angyal, egy nagy sárkány ...

- Milyen volt az első nap? - húzta vissza kezét, miközben én a falnak támasztottam a hátam, és felhúzott térdeimre támasztottam a karjaim.

- Honnan veszed, hogy ez volt az első?

- Kérlek, én mindenről tudok - nevetett.

- Tűrhető volt - adtam meg magam, vállvonogatva.

- Kihez álltál be?

- Pártatlan vagyok - vágtam rá egyből.

- Ohó, de bátor valaki - nevetett, majd leugrott az emeletes ágy felső szintjéről. Az apró, ráccsal védett ablakhoz lépett, és meggyújtotta szájából kilógó cigijét.

Csak most tudtam rendesen szemügyre venni. Kissé nagydarab, ősz szakállú, "kigyúrt", tetovált férfi. Tipikus motoros ... Némi Télapó beütéssel.

- Tessék! - dobott felém egy kis cigis dobozt. 

Felnyitottam tetejét, és találtam benne két szál cigarettát, meg egy öngyújtót.

- Nem dohányzom - dobtam vissza a dobozt.

John elnevette magát, vállat vont, és feldobta a dobozt az ágyára.

- Miért vagy itt? - kérdeztem egy idő után. John rám nézett, miközben kifújta a füstöt.

- Csempésztem.

- Mit? Kábszert? - vontam fel szemöldököm.

Egy újabb drogcsempész? Már kicsit sokan vannak.

- Fegyvert. És te miért ülsz?

- Gyilkosság - sóhajtottam.

- Ki se néztem volna belőled - kuncogott, majd kidobta az ablakon az elnyomott csikket - Kivel lógtál? Vagy bolyongtál, mint magányos farkas? - huppant vissza az ágyára.

- Valami Tylerrel.

- Csempész Tylerrel?

- Ja - vontam vállat nemtörődömön.

- Majd ha beszélsz vele, mondd meg neki, hogy kell még egy karton cigi.

- Oké - forgattam a szemem.

ANOTHER THINGS

Na, megmondtam, hogy írni fogok :) Szóval ... Kezdem először a mondanivalómmal: Hirdetnék! És ezt itt nyugodtan megtehetem, hisz az én blogom :) Két blogról lenne szó ... Az egyik a sajátom (muhaha), a másik pedig egy barátnőmé.

I DON'T SEE YOU, BUT I LOVE YOU

[enémy]

REMÉNY

[barátnőmé]

(Azt csak úgy zárójelben hozzátenném, hogy a második blog designja teljes mértékben az én munkám)

Aztán ... Jön a kérdés! :D Most megmutatok nektek egy fejlécet. És nézzétek meg jól a Remény című blogot! Kérlek mondjátok el az ŐSZINTE véleményeteket!  Nem tudom, hogy miért kérem ki a véleményetek ... Csak úgy :)

Ez lenne a fejléc :)

És még valami! Ha kérdésetek van, akkor nyugodtan kérdezzetek :)

Puszi: Tina xx

CHAPTER SEVEN

Sziasztok! Nem is tudom hol kezdjem. Talán az elején. A rész szokás szerint jött csütörtökön, attól nem maradt el, hogy hétfőn hoztam már egy fejezetet. Viszont! Nem lett extra hosszú, ahogy ígértem, mert most jutott eszembe, hogy hoppá csütörtök van. Ezért a következőt próbálom hosszabbra írni :) Másik! Lenne pár hirdetni- és kérdeznivalóm. De nem akarom a rész elé írni, szóval pár perc, és kikerült, egy új bejegyzés :)

Jó olvasást!

Tina xx

LIAM PAYNE

Egy rendőr felrángatott székemről, majd a bilincsemnél fogva elkezdett kitoszogatni a teremből. Egy utolsó pillantást vetettem Ann-re vállam fölött, majd végleg bezárult mögöttem az ajtó.

Ez az utolsó emlékképem rőla. Így fogok rá emlékezni évekig: megtörten, és csalódottan. Mielőtt bezárult volna mögöttem az ajtó azt kellett látnom, hogy zokogásban tör ki. Nem maradt neki senki. Én voltam az egyetlen személy az életében, aki fontos neki. És most elszakítottak tőle.

- Nem lesz neked jó dolgod a sitten - mondta a rendőr, miközben sétált velem.

- Senkinek nincs ott jó dolga - válaszoltam egyszerűen, tömören.

- De tudod, te olyan "szépfiú" vagy - ahogy a bentiek mondanák.

- Ami azt jelenti, hogy .. ? - értetlenkedtem.

Valahol a lelkem mélyén én is tudtam a választ, csak nem akartam felfogni.

- Te leszel a helyi köcsög - nevetett a fiatal rendőr.

Elkapott az idegesség. Ha nem lett volna bilincsben a két kezem, biztos, hogy akkorát bemostam volna neki, hogy a fal adja a másikat.

Könnyű így röhögni. Érdekelne, hogy ő mit reagálna, ha tíz év börtönre ítélnék.

Tíz év! Úr Isten! ott fogom leélni a "fénykorom".

Megint elmémbe kúszott az a  két nap, amit a rendőrség külön cellájában kellett eltöltenem, a kihallgatásig. 

Már az kínszenvedés volt. Idegesítő volt a semmittevés. Bár néha kiengedett egy kedves rendőrnő, akit már régebb óta ismerek. Emlékszem, általánosban mindig megvédtem a fiát - talán ezért volt az a nagy kivételezés.

Az első nap, amikor az előtérben ültem, és beszélgettem Joshnson századossal - igen, ő lenne a kedves rendőr -, valami érdekes megragadta a figyelmem: a tévében egy bokszmeccsről beszéltek. A készülék felé kaptam a fejem, és minden figyelmem a kacatnak szenteltem.

- Egy tizedik kerületi bokszklubban gyilkosra bukkantak. A rendőrség egy névtelen bejelentőtől kapott fülest, miszerint az eldugott helyen egy bűnöző tartózkodik. a rendőrök pont egy bokszmeccs közepén toppantak be, mikor is a gyilkos - Liam Payne - menekülésbe kezdett - olvasta fel a hidrogén szőke híradós a súgógépről, majd bevágtak egy videót.

Bejöttek a zsaruk, megszólítottak, én pedig rohanásba kezdtem.

De hogy ... ?

Nem kellett sokat agyalnom a válaszon, hamar rájöttem, hogy a felvétel Rob sajtósaitól van.

Abban a pillanatban az összesnek a halálát kívántam. Robnak, a menedzserének, a hülye stábnak ... Mindenkinek! Nem elég, hogy rám kennek egy gyilkosságot, de még a tévébe is berakják.

Most már biztos, hogy az egész város tudni fog róla.