CHAPTER SEVEN

Sziasztok! Nem is tudom hol kezdjem. Talán az elején. A rész szokás szerint jött csütörtökön, attól nem maradt el, hogy hétfőn hoztam már egy fejezetet. Viszont! Nem lett extra hosszú, ahogy ígértem, mert most jutott eszembe, hogy hoppá csütörtök van. Ezért a következőt próbálom hosszabbra írni :) Másik! Lenne pár hirdetni- és kérdeznivalóm. De nem akarom a rész elé írni, szóval pár perc, és kikerült, egy új bejegyzés :)

Jó olvasást!

Tina xx

LIAM PAYNE

Egy rendőr felrángatott székemről, majd a bilincsemnél fogva elkezdett kitoszogatni a teremből. Egy utolsó pillantást vetettem Ann-re vállam fölött, majd végleg bezárult mögöttem az ajtó.

Ez az utolsó emlékképem rőla. Így fogok rá emlékezni évekig: megtörten, és csalódottan. Mielőtt bezárult volna mögöttem az ajtó azt kellett látnom, hogy zokogásban tör ki. Nem maradt neki senki. Én voltam az egyetlen személy az életében, aki fontos neki. És most elszakítottak tőle.

- Nem lesz neked jó dolgod a sitten - mondta a rendőr, miközben sétált velem.

- Senkinek nincs ott jó dolga - válaszoltam egyszerűen, tömören.

- De tudod, te olyan "szépfiú" vagy - ahogy a bentiek mondanák.

- Ami azt jelenti, hogy .. ? - értetlenkedtem.

Valahol a lelkem mélyén én is tudtam a választ, csak nem akartam felfogni.

- Te leszel a helyi köcsög - nevetett a fiatal rendőr.

Elkapott az idegesség. Ha nem lett volna bilincsben a két kezem, biztos, hogy akkorát bemostam volna neki, hogy a fal adja a másikat.

Könnyű így röhögni. Érdekelne, hogy ő mit reagálna, ha tíz év börtönre ítélnék.

Tíz év! Úr Isten! ott fogom leélni a "fénykorom".

Megint elmémbe kúszott az a  két nap, amit a rendőrség külön cellájában kellett eltöltenem, a kihallgatásig. 

Már az kínszenvedés volt. Idegesítő volt a semmittevés. Bár néha kiengedett egy kedves rendőrnő, akit már régebb óta ismerek. Emlékszem, általánosban mindig megvédtem a fiát - talán ezért volt az a nagy kivételezés.

Az első nap, amikor az előtérben ültem, és beszélgettem Joshnson századossal - igen, ő lenne a kedves rendőr -, valami érdekes megragadta a figyelmem: a tévében egy bokszmeccsről beszéltek. A készülék felé kaptam a fejem, és minden figyelmem a kacatnak szenteltem.

- Egy tizedik kerületi bokszklubban gyilkosra bukkantak. A rendőrség egy névtelen bejelentőtől kapott fülest, miszerint az eldugott helyen egy bűnöző tartózkodik. a rendőrök pont egy bokszmeccs közepén toppantak be, mikor is a gyilkos - Liam Payne - menekülésbe kezdett - olvasta fel a hidrogén szőke híradós a súgógépről, majd bevágtak egy videót.

Bejöttek a zsaruk, megszólítottak, én pedig rohanásba kezdtem.

De hogy ... ?

Nem kellett sokat agyalnom a válaszon, hamar rájöttem, hogy a felvétel Rob sajtósaitól van.

Abban a pillanatban az összesnek a halálát kívántam. Robnak, a menedzserének, a hülye stábnak ... Mindenkinek! Nem elég, hogy rám kennek egy gyilkosságot, de még a tévébe is berakják.

Most már biztos, hogy az egész város tudni fog róla.