CHAPTER FIFTEEN

Aloha!

Na mizu, cukorborsók? Tudom, hogy a rész késett egy napott, ne haragudjatok érte, csak más elfoglaltságom volt. És ha már erről beszélünk! Úgy gondolom, fontos tudnotok, hogy egy új blogba kezdtem. A kép alatt ott van a linkje.

http://i-cant-do-this-ziam.blogspot.hu/

A másik pedig az, hogy kérni szeretnék mindenkit, hogy kommenteljen, ha elolvasta a részt, mert nem túl jó érzés az, hogy van 18 olvasóm, és abból 2 ír megjegyzést. Kicsit rosszul tud esni.

Nem is szaporítom a szót, hagylak titeket belevetni magatokat a betűk tengerébe! :)

Jó olvasást!

Tina xx

LIAM PAYNE

Egy nyomorult hét telt el a levelem elküldése óta. Egy egész hét. És nem kaptam választ semmilyen formában sem. Volt hogy elgondolkodtam azon, hogy Ty tényleg elintézte-e azt, hogy Anne megkapja üzenetem, vagy csak fogta a papírt, összegyűrte, és bevágta az ágya alá, hogy had egyék az egerek. De Ő nem csinálna ilyet. Ő a barátom.

Az is eszembe ötlött, hogy talán csak egyszerűen elkeveredett az egész, a rémes postahálózat miatt. Elvégre több államon át kell juttassák az üzenetemet.

Nagyot sóhajtottam, majd kemény párnámat a falnak dobtam. Idegesített, hogy nem kaptam választ. Semmire nem kaptam választ, pedig millió kérdés kavargott bennem.

- Új jövevény érkezett - lépett be a sötét cellába John - Dugd már ki az orrod, napok óta csak ebben a baszott sufniban ülsz.

Szám egy szomorkás mosolyra húzódott megszólalása miatt. Sufni ... De jó is lenne, ha ez az egész hely csak egy sufni lenne.

- Gyere, köszönj a tagnak! - unszolt John, miközben meggyújtott egy szál cigit az apró ablak mellett.

- Semmi kedvem hozzá, bocs - mormogtam.

- Komolyan, Liam, olyan vagy, mint egy hisztis picsa, akit most dobott ki a pasija.
Felhorkantottam a kijelentésére, majd felpattantam a padlóról, és mély levegőt vettem.
- Na hol az a buzi? - érdeklődtem, hogy köszöntsem új börtöntársamat.
- Ne használd rá ezt a kifejezést, nem szereti, ha emiatt ítélik meg - válaszolta John lezseren, majd kipöccintette a rácson az elszívott cigarettáját.
- Szóval akkor meleg? - ráncoltam szemöldököm, cellatársam pedig bólintásával megerősítette feltételezésem.
Ó.

***

- Na és miért sitteltek le? - tette fel Ty legújabb kérdését.

- Füvet csempésztem - mondta legújabb börtöntársunk, Jason, miközben böködte a gusztustalan börtön kosztot. Nem lehet megszokni, akármilyen rég óta is vagy itt, az biztos.

- Honnan, hova? - faggatta tovább barátom, mint egy óvodás, a dadust, hogy meséljen neki tovább. Rosszabb, mint egy pletykás öregasszony.

- Amerikából, Kanadába.

- És milyen mennyiségben?

- Pár kiló - vont vállat hanyagul, majd bekapta a villáján lévő falatot. Elkezdett rajta csámcsogni, de két másodperc múlva vissza is köpte a tányérba - Ennél szarabbat még nem ettem! - törölte meg száját fintorogva.
- Tudjuk - villantott egy vigyort Ty, majd a kezébe nyomott egy szikkadt zsemlét - Liam, mi van veled? - lökött oldalba barátom - Lankadsz, mint egy nyugdíjas bácsi farka!
Elnevettem magam hasonlatán, majd felálltam a műanyag székről.
- Azt hiszem, én visszamegyek a cellámba - jelentettem ki, majd megindultam az én kis sötét zugom felé.
- Liam, gyere már vissza! - hallottam John hangját, de nem reagáltam rá, csak felcaplattam az emeleten lévő lyukba.
Gondolataim ismét magukkal ragadtak, és nem hagytak nyugodni. Nem tudtam elképzelni, hogy miért nem kaptam választ Anne-től. Idegesített, hogy semmibe vett. Zavart a tény, hogy Samuel se látogat meg, és nyugtalanított, hogy nem tudtam meg tőle semmi többet, azon kívül, hogy a rokonom. A kiváncsiság eluralkodott rajtam, és szó szerint az őrületbe kergetett. Nekem tudnom kell mindent.

ANNE MARIE PAYNE

Pont leveleimet bontogattam fel, mikor a sok számla, és felszólítás között megpillantottam egy levelet. Nem volt rajta címző, csakis kizárólag az én címem szerepelt rajta. Elgondolkodtam, hogy felnyissam-e, majd "most, vagy soha" alapon felnyitottam a kiskésemmel. Egy megviselt papírfecni pottyant ki belőle, rajta ismerős kézírással. Tudtam, ezt Ő küldte nekem, az én kicsikém. Kalimpáló szívvel olvastam azt a néhány sort, amit sietősen odafirkantott, majd megpróbáltam értelmezni a levelet. Látni akar. Látni akar, azután, hogy egy hónapig meg se látogattam.

Leejtettem a levelet az asztalra, a hajamba túrtam, majd elindultam hálószobám felé, hogy átgondoljam a dolgokat. Vagyok olyan erős, hogy be menjek hozzá, és a szemébe nézzek? Nem hiszem.