Sziasztok! Na hát, ezzel is megérkeztem. Szeretnék nektek szólni, hogy a játék legújabb képe már kikerült, szóval lehet nyugodtan keresgélni ;) Mert eddig csak két személy játszik ... de ők elég szorgalmasan :D
Kivételesen függő véget hagytam, mert gonoszkodós kedvemben voltam :3 Várom a tippeket :)
És nagyon örömmel látom, hogy egyre többen vagyunk, már 12 rendszeres olvasónak örvendhetek. De nem akarjátok nekem karácsonyra összehozni a 15-öt ... ? :D Ajándék helyett.
Na jó, le kéne állnom :)
Jó olvasást!
Tina xx
LIAM PAYNE
Akkor mi most egy veszélyes emberhez fogunk bemenni? Nem! Én nem megyek be! Nem kell, hogy kinyírjanak!
- Igen - vigyorgott John gonoszan.
A szívem torkomban dobogott, és kezdtem kissé szédülni is. Már számos veszélyes fazonnal volt dolgom, de ez más! Ez egy börtön! Itt mindenre képes mindenki.
Miller betolt minket egy sötét cellába, majd elhúzta mögöttünk a rácsot.
Ajjaj, itt baj lesz ...
- Hé, Doki - szólalt meg John. A csendes cella szinte beleremegett.
- Mi van már, fasz fej? - morgott valaki, és valami hideget éreztem a mellkasomnál.
- Tedd el a stukkert, Dok! Csak én vagyok ... John - vágott közbe nyugodtan, és eltolta a fegyvert a mellkasomtól.
- Mi kéne? - morogta a bácsi, miközben egy kis asztalra dobta a pisztolyt.
Hogy került oda asztal? Jó, tudom, hogy pár kisebb dolgot be lehet hozni ... De ki az aki hoz egy asztalt? Én csakis a fogkefém raktam magamhoz. Az a legszükségesebb.
- Egy kis kedvcsináló - vigyorgott John.
Elkezdtem gondolkodni, hogy honnan jön be fény. Körbenéztem, és megakadt a szemem egy parányi ablakon. A hold pont besütött rajta.
Hmm, hányszor néztem a teliholdat a szobámból ... Az olyankor olyan megnyugtató volt, amikor nem tudtam aludni. A Hold csak ott volt a helyén, és türelmesen várta, hogy felkeljen a Nap. Ha beúszott felé egy nagy felhő, akkor sem türelmetlenkedett, megvárta, hogy tovább álljon. Szeretnék egyszer én is olyan lenni, mint a Hold.
- Kösz, Doki - kacsintott John, majd kirángatott a cellából.
Ennyire elkalandoztam volna?
***
- Na gyere, Haver! - sóhajtott John, miközben ledobta magát az ágyamra, és előhúzott egy kis tasakot pólója alól. Felvont szemöldökkel vizslattam a csomagot, ami tablettákkal volt teli - Lazítunk - kacsintott rám, és a matracom alatt matatott valamit. Előhúzott egy átlátszó csőt, lefújta róla a por cicákat, majd belerakosgatott pár tablettát, és meggyújtotta. Szippantott belőle egy nagyot, majd kipuffogta a sűrű füstöt - Tessék - nyújtotta felém.
- Én ... Nem - dadogtam idegesen, és hátráltam egy lépést. Komolyan be akar szerezni? Nem! Nem fog!
- Ne legyél már ilyen fa tökű! Szívj bele! - bátorított.
Úgy éreztem magam, mint egy óvodás, akit a nagyobbak bele akarnak rángatni a rosszba.
Most nem fogom megadni magam. Egy Payne erősebb!
Sóhajtottam egy nagyot, és kivettem a kezéből a csövet, majd beleszívtam.
Ez az, jól csinálod ... Az előbb mondtad, hogy kitartasz. Gratulálok! - duruzsolt egy kis ördög a fülembe. lehet, hogy ez a kis ördög a lekiismeretem?
A melegség elöntötte a testem, és a füst belülről fojtogatott. Megpróbáltam felköhögni azt, de így csak orromon jött ki, amitől még rosszabb lett.
- Amatőr - nevetett John, majd kivette a kezemből, és szívott belőle még egy nagyot.
Ledobtam magam a földre, és úgy próbáltam szabadulni a füst keserű ízétől. Nincsenek rá szavak, hogy milyen szörnyű ... !
- Próbáld meg még egyszer! - nyújtotta vissza John a tablettákkal megtöltött csövet. Remegő kézzel elvettem tőle, és bele szívtam egy nagyot. Ez már jobb volt, előbbi tapasztalataimnak köszönhetően nem kezdtem el egyből szabadulni a füsttől, hanem bent tartottam, hagytam, hogy elmúljon az a kellemetlen íz, majd visszafújtam a tüdőmből.
- Kezdesz belejönni - dicsért meg.
***
Reggel kifejezetten jó hangulattal ébredtem. Igazából még sose volt ott olyan jó kedvem, abban az egy hónapban - ha nem tekintjük az előtte lévő estét.
Nem tudom, hogy mit adott John, de nem is bánom. Addig jó, amíg nem vagyok tisztában a dolgokkal. A lényeg, hogy jól érzem magam a bőrömben.
- Reggelt - morgott cella társam, miközben legördült az ágyról.
- Neked is - válaszoltam, miközben megropogtattam csontjaim.
- Na, jól érzed magad? - vigyorgott.
- Teljes mértékben.
***
Az udvar természetesen szinte dugig volt, minden rabot kihajtottak, kivéve azokat akik éppen takarítottak, vagy főztek. Nem értem, hogy minek terelnek ide ki minket, mikor a nap úgy tűz, hogy az ember majd megsül. Talán azt remélik, hogy elpatkolunk a nagy melegtől, és akkor pár rabbal kevesebb.
- Payne! Látogatód érkezett - szólalt meg egy őr, miközben felém nézett.
Biztos, hogy nem ... Elvégre ki látogatna meg? Értetlenül pislogtam körbe. Lenne egy másik Payne is a társaságunkban?
- Mit szerencsétlenkedsz? Baszd meg, gyere már!
Elrúgtam magam a kerítéstől, és kihúztam a rácsok közé akasztott fehér pólóm. Miközben mentem, magamra kaptam, majd az őrrel együtt elindultam befele.
Vajon ki lehet az?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése