CHAPTER EIGHT

KÉREK MINDENKIT, HOGY OLVASSA EL A BEVEZETŐT!

Ha valakinek nincs hozzá türelme, akkor csak a kiemelt részt nézze!

Ahoy! Végre tudok részt rakni! Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem, de hétvégén programom volt, tegnap pedig edzésem, volt és ... Nem is magyarázkodom! (ha érdekel valakit, az megkérdi) 

Szeretnélek figyelmeztetni, titeket, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy trágár szavak is szerepelnek a részben. Ha ez a stílus valakinek nem tetszik, akkor nem kell olvasni!

Ez a rész kivételesen hosszú lett, mivel elég sokat késtem, és lehet, hogy mostantól ilyen hosszúságú bejegyzéseket hozok majd. Még senki sem tudja.

A rész csütörtökön elmarad! De, lehetséges, hogy hétvégén lesz egy rövidke, a(z) 1DDay megünneplésére :)

Jó olvasást!

Tina xx

LIAM PAYNE

***

Miután megtömték tálcámat mindenféle undorító szötymővel, körültekintettem a nagy étkezőben. Úgy éreztem magam, mint a suli első napján.

Kiszúrtam egy üres asztalt, így megindultam felé, amilyen gyorsan csak tudtam, szedtem a lábaim, hogy véletlen se foglalják el. Ledobtam a tálcám a szürke asztalra, majd leültem az alacsony székecskére. Villámmal megbökdöstem a kissé zselés "ételt", majd kissé undorodva szám felé emeltem egy falatot.

- Meg ne edd! - hallottam egy hangot a hátam mögül, majd egy tálca lecsapódott az enyém mellé. Tulajdonosa lehuppant a mellettem lévő székre, majd kezet nyújtott.

- Tyler. A bentieknek csak Ty, vagy Csempész - magyarázta, miközben kezelt velem.

Jól szemügyre vettem. Nem túl meglepően rajta is az a narancssárga rabruha volt mint rajtam, csak ő felsőrészét hagyta lelógni, és inkább egy fehér pólót hordott helyette - ami már tiszta lyuk volt a nyakánál, és a vállánál, na meg jó pár helyen koszos. Vékony sötétbarna arcát fekete haj keretezte, benne már egy lenövőben lévő szőke tincs.

- Liam - mutatkoztam be én is, majd visszagörnyedtem tálcám felé.

- Inkább ezt edd! - nyújtott felém egy szikkadt zsemlét, a saját tálcájáról. Kezembe vettem az ételt, majd gondolkodás nélkül beleharaptam. Csak jobb lehet, mint a sittes kaja.

- Hova tartozol? - szólalt fel Tyler, miközben én a zsemlémen nyammogtam.

- Mi van? - ráncoltam össze szemöldököm.

- Kinek a csapatában vagy? - kérdezte másképp, de én még így se értettem.

- Milyen csapatok? - kérdeztem zavartan.

- Na, barátom, látom nagyon új vagy még itt - mondta, miközben átkarolta a vállam - Látod őket? - mutatott egy nagyobb csoport felé - Ők Lorenzo csapata. Mexikóiak. Nagy részük dílerkedés miatt van itt, a maradék meg emberölésért. Aztán ők - mutatott egy másik csapatra -, ők Brandon csapata. Velük vigyázni kell! Fekák egytől egyig. és azok tudod milyenek. Nekik mész, meghalsz. Ha kiszemelnek maguknak, seggbekúrnak. Főleg egy olyat, mint téged - nézett végig rajtam.

- Hát már bocs, de téged se lehet nehéz seggberakni - vetettem rá szúrós pillantásokat, mire felkuncogott.

- Van még egy csapat - motyogta, miközben az asztalra könyökölt - Marcus a vezérük, ők vegyesek. Van itt minden. Feka, európai, vágott szemű ...

- És te hova tartozol? - kérdeztem, miután lenyeltem zsemlém utolsó darabját.

- Én? Független vagyok. Becsempészem a cuccokat, ezért mindenki békén hagy. Ha engem csesztetnek, akkor nincs ki beszerezzen ezt-azt. Van még egy-két srác, aki szólóban nyomja, de ... Nem megy nekik a legjobban. A segglyukuk már biztos olyan, mint egy tizenöt centis karika.

- Értem - húztam el undorodva a szám. Ne is folytassa, túlságosan vizuális vagyok.

- Jó lenne beállnod Marcusékhoz, vagy akár egy kisebb csapathoz, mert így elég hamar megjárhatod - osztotta az észt, miközben egy kissé égett húst dobott a tálcámra.

- Nem kell én beálljak sehova - morogtam, majd bekaptam egy falat húst. Nem a legjobb, de azért szívesebben eszem ezt, mint azt az undormányt, amit én kaptam.

- Hát te tudod. De nem rám vess, ha megkúrnak! - mondta tele szájjal, majd megvonta a vállát - Miért sitteltek le?

- Emberölés - vágtam rá unottan.

- Wow - nyogte ki döbbenten, majd kissé arrébb csúszott, mire kitört belőlem a nevetés.

- Nyugi, csak rám kenték!

- Úgy már más.

***

- Helló, Nagyfiú - szólalt meg valaki, amikor behúztam a hátam mögött a rácsot. Na várjunk! Akkor nem vagyok egyedül?- Miért nem láttalak eddig? - szegeztem neki a kérdést, miközben ledobtam magam a mocskos, alsó ágyra.

- Az nem a te dolgod, Kölyök - vágott vissza, és lelógatta a lábát - John - nyújtotta felém a kezét. Felültem, és megráztam azt.

- Liam.

Miközben kezet ráztunk, megfigyeltem a kezén ékeskedő különféle tetkókat. Sok virág, egy angyal, egy nagy sárkány ...

- Milyen volt az első nap? - húzta vissza kezét, miközben én a falnak támasztottam a hátam, és felhúzott térdeimre támasztottam a karjaim.

- Honnan veszed, hogy ez volt az első?

- Kérlek, én mindenről tudok - nevetett.

- Tűrhető volt - adtam meg magam, vállvonogatva.

- Kihez álltál be?

- Pártatlan vagyok - vágtam rá egyből.

- Ohó, de bátor valaki - nevetett, majd leugrott az emeletes ágy felső szintjéről. Az apró, ráccsal védett ablakhoz lépett, és meggyújtotta szájából kilógó cigijét.

Csak most tudtam rendesen szemügyre venni. Kissé nagydarab, ősz szakállú, "kigyúrt", tetovált férfi. Tipikus motoros ... Némi Télapó beütéssel.

- Tessék! - dobott felém egy kis cigis dobozt. 

Felnyitottam tetejét, és találtam benne két szál cigarettát, meg egy öngyújtót.

- Nem dohányzom - dobtam vissza a dobozt.

John elnevette magát, vállat vont, és feldobta a dobozt az ágyára.

- Miért vagy itt? - kérdeztem egy idő után. John rám nézett, miközben kifújta a füstöt.

- Csempésztem.

- Mit? Kábszert? - vontam fel szemöldököm.

Egy újabb drogcsempész? Már kicsit sokan vannak.

- Fegyvert. És te miért ülsz?

- Gyilkosság - sóhajtottam.

- Ki se néztem volna belőled - kuncogott, majd kidobta az ablakon az elnyomott csikket - Kivel lógtál? Vagy bolyongtál, mint magányos farkas? - huppant vissza az ágyára.

- Valami Tylerrel.

- Csempész Tylerrel?

- Ja - vontam vállat nemtörődömön.

- Majd ha beszélsz vele, mondd meg neki, hogy kell még egy karton cigi.

- Oké - forgattam a szemem.